Tüzes föld - Bizen kerámia

A Bizen kerámia 備前焼 hazája Okayama prfektúra Bizen tartományának, azon belül Imbe városának környéke. Egyike a hat ősi kerámia stílusnak 六古窯 Rokkoyō, ezek mindegyike máz nélküli fatüzes kerámia. 

 

• Bizen kerámia (備前焼, Bizen-yaki) Bizen, Okayama
• Echizen kerámia(越前焼, Echizen-yaki), Echizen, Odacho és Miyazaki, Fukui Prefektúra
• Seto kerámia (瀬戸焼, Seto-yaki), Seto, Aichi Prefektúra
• Shigaraki kerámia (信楽焼, Shigaraki-yaki), Kōka, Shiga, a Biwa-tótól keletre
• Tamba vagy Tachikui kerámia (丹波立杭焼, Tamba-Tachikui-yaki),Sasayama és Tachikui Hyōgoban
• Tokoname kerámia (常滑焼, Tokoname-yaki), Tokoname, Aichi Prefektúra

 A Bizen a Shigarakihoz hasonlóan a wabi tea egyik első, saját stílusa, de a rakuval és minden más stílussal szemben nem mázas kerámia. A bizen, valamint más nyers, rusztikus megjelenésű kerámiák jellemzője, hogy az alapagyagot „csupaszon”, igen magas hőmérsékleten égetik, amivel sima, de nem simított, egyszerű, nyers felületet érnek el. Ami a bizent ezen belül különlegessé teszi, az a nagy vastartalmú alapanyag, másrészt és ez a legfontosabb, az égetés során nagy szerepet játszó, a lehető legjobban, szintet minden részletében kigondolt, mégis alapvetően az esetlegesség, a véletlen által vezérelt folyamatok bonyolultsága. Ugyancsak alapvető különbsség, hogy ma is hatalmas kemencerendszerekben magas hőmérsékleten fatüzes módszerrel égetik.

A véletlen anyagi megtestesülése a yohen (lásd a tenmoku csészéknél), ami magszerű foltokat, csíkokat, megmagyarázhatatlannak tűnnő fényeket hoz létre a műtárgyon. A véletlenre persze az égetést megelőzően a művész is van némi hatással. A kemencében elfoglalt helye határozhatja meg, hogy a csésze, vagy kanna melyik oldala lesz feltűnőbb, esetleg sötétebb, de a műtárgyra tekert rizsszalma például barnás csíkot, a fenyőhamuba fektetett oldal pedig lilás tónust ad a felületnek.

 

   Összességében a bizen a legrégebbi japán kerámiaféle, egészen a VI, századig vezethető vissza. Az alapagyag természetéből fakadóan mindennapi használati tárgyakat, vízhordó és tároló edényeket, főzőalkalmatosságokat és vázákat készítettek belőle. A wabi korszak megszületéséig a tea művészek a bizent nem tartották a tea körébe vonható kerámiának, sőt úgy gondolták, hogy közönségessége folytán erre teljesen alkalmatlan. A bizen kerámiákon általában megjelenik a művész kézjegye (kamajirushi), ezek nagyon fontos és jól azonosítható védjegyek is egyúttal. Az 1950 óta újraszabályozott rendszerben "élő nemzeti kincsként" regisztrált kerámiaművészek közül a bizen stílus vitte el eddig a pálmát, vagyis a létező japán kerámia stílusok közül bizenhez tartozóakat tüntettek ki legtöbbször ezzel a címmel. A bizen hosszú történelme során sok fénykort és még több válságot élt meg. A fénykorok közül kiemelkedő volt a XVI. sz. vége, amikor a teamesterek rákaptak a bizen furcsa, nyers stílusára. Ebből az időből a mindennapi használati tárgyakon és tea eszközökön kívül fennmaradt számtalan tea tartó edény és néhány, a noh színházakban rezonátorként használt öblös bizen váza. Az ekkor épült három kerámiaműhely közül a legnagyobb egy 4,6 méter széles és 54 méter (!) hosszú kemencével rendelkezett. A XVII. századtól kedve a fényűző chanoyu idejében a porcelán leküzdhetetlen konkurrenciát jelentett, a túlélés érdekében ekkor nyúltak a mesterek a mázas díszítés eszközéhez és készítették el a fehér mázas (shiro-bizen), színes mázas (saishiki bizen) és dekorált bizen (e bizen) első példányait. A dekorált bizenhez nem mázat, hanem különböző összetételű agyagokat használtak. A XX. század a bizen nagy visszatérését jelentette és ma is a legkeresettebb stílusok közé tartozik. Ünnepelt mesterei voltak Kaneshige Toyo és Fujiwara Kei.

 

   A bizen technikája, annak ellenére, hogy mázatlan stílusról van szó, nagyon bonyolult és különféle változatokra tagolható. A domboldalakba épített, többkamrás noborigama műhelyekben 30-40 napon (!) keresztül égették a kerámiákat, műhelyenként és égetésenként "114 köbméter fenyőt használva el" A mai nagy bizen műhelyekben 7-10 napon keresztül tart egy égetés és minden más kerámiafajtánál több tüzelőanyagot használnak el benne. Az abnormálisan hosszú égetés oka az, hogy az alapanyagként használt agyag erősen szennyezett, nagyon sűrű, az égetés során jelentősen zsugorodik, ezért nem viseli el a magas hőmérsékletű, gyors égetést, mert akkor repedésre hajlamos. A lakásnyi nagyságú kemencét napokon keresztül, lassan fűtik fel egészen 1200-1250 Co-ig.

Ha egy bizen csészét, vagy vázát kézbe veszünk és közelről megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy a látszatra egynemű felület minden négyzetmilimétere különbözik. Az árnyalati, felületi különbségek alapja az anyag saját mintázata, eloszlása és az égetés során bekövetkező véletlenek kölcsönhatása, ezek a következők lehetnek:

 

- sangiri (a polc széle) - amikor a kerámia a kemencébe kerül, akkor jónéhány a padkára kerül a tűzkamra és a tűztér közötti párkányra, ahol óhatatlanul betemeti az elégő fa izzó hamuja. Ez a rész oxigénszegény környezetben ég meg, sötétszürke, vagy ezüst színű lesz, szemben az oxigénnek és hőnek jól kitett vöröses barna felületekkel.

 

- goma (szezámmag) - olyan a felület mintázata, mintha apró magvakat szórtak volna rá. Ez úgy jön létre, hogy a kemence megfelelő részére fenyőhamu hull és végeredményben természetes mázat hoz létre az agyagon. Ennek a mintázatnak aztán különböző kategóriái vannak, amivel most nem untatnám Önöket. Mindenesetre a goma olyan fantasztikus együttes mintákra képes, ami egy sík felületen (például tálon) úgy hat, mint a sütőből kivett süteméynek porcukorral finoman behintett mintázata. (hota mochi)

-  hidasuki (kimonó öv) Régen a kiégetendő tárgyak kemencébe állítására nem használtak polcokat, vagy párkányokat, hanem a kisebb darabokat egyszerűen beleállították a nagyobbakba. Hogy ne érjenek egymáshoz, rizsszalmával font kötéllel tekerték be őket. Az alkáliákban gazdag kötél a vasban dús agyaggal érintkezve ragyogóan vörös "jeleket" hagyott maga után.

 

 Az élő bizen

A bizen élete az égetéssel nem ér véget, sokat módosul a használat során. Simának tűnő felszíne valójában mikroszkopikus pórusokkal van tele, amin a használat során áthatol a tea, a víz, vagy más, benne tárolt, vagy használt anyag. Ezért mondják, hogy a bizen "emlékszik" az elfogyasztott teákra, hogy friss marad benne a víz, élő marad benne a virág. A teaemlékezet, csakúgy, mint a yixing esetében maximálisan igaz, a virág történetét próbálják ki Önök, én kipróbáltam és igaznak bizonyult, a bizen vázában tartott virág jó pár nappal élte túl más vázában tartott társát.

 A bizen különlegesen nagy felkészültséget és technikai hátteret igénylő, különleges anyagra és hagyományra támaszkodó stílus. A színek, absztakt minták és a high-tech sugallatú felület tökéletesen beilleszti a mai, modern, vagy hipermodern otthonokba. Amikor a plazmatévé alatti polcon végigfutó telintetünk megáll a vázán nem is gondolnánk, hogy egy tulajdonképpen 1400 éve változatlan technikával készülő, antik kerámiáról van szó.